Magaduram

Ma Magyarországon a válások aránya a házasságkötésekhez
képest 67%, ami Belgium és Portugália után
a 3. legrosszabb adat a világon.

Mi ennek az oka? Az elmúlt 120 év társadalmi változásai
végzetes csapást mértek a párkapcsolatokra.

A legnagyobb kihívások a következők:

1. A hagyományos házasságmodell válsága.

A nők gondolkodását a feminista mozgalmak generálta
öntudatra ébredés gyökeresen megváltoztatta.
Ez az élet minden területén pozitív változásokat hozott,
kivéve a privát szférát, ahol – többek között –
a hagyományos házasság válságához vezetett.

2. A férfiak számára túl gyors változás.

Amit 5000 év kódolt a férfigénekbe, azon 100 év alatt nehéz változtatni.
A párkapcsolaton belüli új “munkaköri leíráshoz” a férfiak közül sokan
– főként az idősebb korosztályokból – nehezen tudtak alkalmazkodni.
Ma a nők jóval nagyobb tudatossági szinten vannak, mint a férfiak,
és ez tovább mélyíti a szakadékot. 

3. “Szingli” nemzedék.

Megjelent az öntudatos fiatal nők újabb nemzedéke, akik
– nem kis mértékben a média és a Szex és New York típusú filmek hatására - 
a feminizmust kicsavarva, téves módon értelmezik.
A szingli szerint a házasság célja az, hogy őt instant módon boldoggá tegye.
Ehhez várja a fehér lovon közlekedő szőke herceget,
akinek már egyetlen hibája is bizonyíték arra, hogy nem ő az “igazi”,
és akkor újraindul a kutatás a NAGY Ő után.

4. Uniszex antiférfi és antinő.

Az egyenlőség a közelmúltig azt jelentette, hogy a férfiban és a nőben
egyaránt 50-50% arányban legyenek meg
a maszkulin és a feminin személyiségjegyek.
Ez gazdasági és társadalmi szempontból indokolt lehet,
viszont így eltűnik a szexuális vonzerő.

5. A nők érzelmi támogató hátterének megszűnése.

Régi korokban a nők érzelmi igényeit a környezetükben élő
többi nő képes volt kielégíteni. Mindegyiküknek háztartási munkával
és gyerekneveléssel teltek a napjai - többnyire ki sem mozdultak otthonról -,
de ezen teendőik mellett jutott idejük arra is,
hogy megbeszéljék egymással az élet eseményeit.
Ma a dolgozó nőnek ez a stabil érzelmi háttér nem áll a rendelkezésére.

6. A nők radikálisan új igényei.

A korábbi női generációk számára a házasságnak voltak kifejezett előnyei is:
stabilitás, biztonság, családi egység és összetartás.
A mai nőnek ez már nem elég, úgy akarja mindezt, hogy legyen mellette
szenvedély, érzelem, szuper szex, izgalom, kaland, romantika,
megbecsülés, gyengédség és intimitás is.

7. Nagy nyomás a férfiakon.

A nők új érzelmi igényeit a megszűnt támogató női környezet hiányában
a férfinak – a férjnek - kellene egy személyben kielégítenie.
A férfiak azonban erre nincsenek felkészülve,
mert gyerekkorukban nem láttak erre működőképes családi mintát.

8. Maszkulin nők megjelenése.

Az élet más területein sikeres nők az erőt sugallják a párkapcsolatukban is,
de ez nem működik, mert a férfiak nőies nőt keresnek, nem egy másik férfit.
G. I. Jane és Xéna csak a mozivásznon és a képernyőn mutatnak jól,
nem a hálószobában.

Kerner Tibor

Amit hozzátennék még az, hogy generációk éltek együtt régen, akik segítették, pótolták egymást, jelentős terheket levéve az anya válláról is.

A változás folyamatos.

Nem mondhatjuk, hogy azért nem találjuk a helyünket, mert megváltoztak a dolgok, mert ami állandó, az pontosan maga a változás.

Az, ami miatt nem működnek az együttélések, az egyrészt pont ez, maga a változás.

Ha két ember nem azonos mértékben és nem együtt változik, az óhatatlanul kihat a kapcsolatra.

Ha én változom és és most nem vagyok ugyanaz az ember mint 5 évvel ezelőtt, akkor miért kellene egy életen át ragaszkodnom egy valaha választott emberhez?

Ragaszkodni is lehet -persze. De ahhoz mindkét embernek tudnia kell:önmagát és tudnia a másikat.

Ha tudom és ismerem önmagam, akkor  tudom, hogy mi a jó nekem. Ha boldog vagyok tudok boldoggá tenni egy másik embert. Úgy nem működik, hogy boldoggá teszlek téged és a te boldogságod boldoggá tesz engem is.

Persze így is működhet, de mindenek előtt: önismeret.

Tudni azt, hogy : értékes vagyok, jó vagyok.

Szeretem magam. Szeretem és elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Ez roppant nehéz tudni lenni, ha gyerekkoromban azt hallottam, hogy : mit csináltál már megint? Eredj innen, te ezt úgysem tudod! Te kövér vagy! Fogynod kellene! Te tehetségtelen vagy! Nézd meg XY-t milyen szép, okos, ügyes stb. Na, ezek a dolgok aláássák önbecslésünket és így sérülten kerülünk bele a kapcsolatba, ahol újra játszuk gyerekkori erőtereinket...ahol megtapasztalunk egymás által mindent...és bizony ez sem jó, mert fáj.

Mi a kiút?

Tudni mindenek felett, hogy mi a jó nekem....majd mi a jó a másiknak...de egy párkapcsolathoz bizony elengedhetetlen a közös érdeklődési terület is, az azonos értékrend.

Viktória